A tinóruak - kevés kivételtől eltekintve - jól elkülöníthetők a többi kalapra és tönkre tagolt gombáktól, mert termőrétegük csöves. Talajon termő, gyökérkapcsolt gombák, tehát az ugyancsak csöves termőrétegű és fán növő taplóktól is könnyen elkülöníthetőek. Sok fontos és értékes étkezési gomba tartozik ebbe a körbe. Van köztük ugyan mérgező gomba is, de ezek száma nem nagy és mérgezésük sem a súlyosabb típusuak közé tartozik.

Az ide tartozó gombák közül az ízletes tinóruval és rokonaival, valamint a fenyőtinóruval és annak közeli rokonaival külön oldalakon foglalkozunk, mert azok kiemelkedő jelentőségű étkezési gombák.

Az itt tárgyalt gombák több nemzetségbe sorolhatók: Leccinum /érdestinóruak/, Xerocomus /molyhostinóruak/ a legfontosabbak, de néhány más nemzetségbe tartozó faj is jelentőséggel bíró étkezési gombánk.

Az érdestinóruak elég nagytermetű gombák, jellemző rájuk a pikkelyes, szemcsés, füstös tönk. Az ide tartozó fajok kivétel nélkül ehetők, de nyersen mérgezőnek tartják őket. A vörös érdestinóru /Leccinum rufum/ kalapja piros, rozsdavörös. A húsa szürkül, feketedik. Nyárfák alatt él. A tölgyfa-érdestinóru /L. quercinum/ az előzőhöz hasonló, de kalapja inkább rozsdabarna, termete karcsúbb és tölgyfákkal él együtt. A barna érdestinóru /L. scabrum/ közepes méretű, kalapja szürkésbarna, puha állagú. A termőréteg fehér, majd szürkül, feketedik, nyálkássá válik, könnyen lefejthető. A sötét érdestinóru /L. carpini/ feketés kalapú, hegyvidéki gyertyánosokban terem.

Ezek a gombák puha állagúak, könnyen romlanak. Az öreg, nyálkás, kukacos példányokat ne szedjük le. Ha a kalap húsa még jó, úgy csupán a nyálkás termőréteget dobjuk el róla. Pörköltnek, paprikásnak jók. Száríthatók is, de szárítmányuk sötét színű lesz.

A molyhostinóruak kalapbőre bársonyos-nemezes. Valamennyi ide tartozó faj ehető. Néhány fajuk nagyon gyakori, mások ritkábbak. A molyhos nemezestinóru /Xerocomus subtomentosus/ kalapja barna, pórusai élénksárgák, majd barnás-zöldesek. Tönkje karcsú, néha csavarosodó, csíkozottság, bordázottság jellemző rá. A fiatalja igen értékes, jóízű. Mindenféle gombaétel készíthető belőle. Jól szárítható is. Az aranytinóru /X. chrysenteron/ hasonlít az előzőhöz, de kalapja repedezik, a pirosas hús kilátszik. Aranysárga a termőrétege. Gyakran sárga, fehér vagy szürke penész jelenik meg rajta és szövi át. Ezeket és az idős példányokat ne szedjük, ne fogyasszuk. Gyorsan kukacosodik és romlik. Több kisebb rokonuk van. Egy közülük az áltriflán élősködik. Ezek kímélendők, bár némelyik gyakoribbá vált az utóbbi években.

Nem gyakori a borsos tinóru /Chalciporus piperatus/, amely sárga, sárgásbarna, vörösesbarna, termőrétege vöröses. Égetően csípős. Fűszergomba.
Elég gyakori és nagyon jó gomba a gesztenyetinóru /Gyroporus castaneus/, emeletes üregek találhatók a tönkjében, húsa pedig szép fehér, nem változik. Aromás, jóízű, sokféleképpen felhasználható gomba. Kitűnően szárad, szárítmánya szép fehér, értékes. Ritka, kímélendő rokonai is vannak.

Még több nemzetség tartozik ebbe a körbe a külön tárgyalandókon kívül is.